Fogadjátok sok szeretettel ezt a beszélgetést Imolával, aki 2017. 07.29-én kötötte össze életét Gyurival egy vidám, önfeledt szertartás keretein belül. Az esküvő megszervezése lehet akár egy emberpróbáló feladat, de úgy érzem, Imolának sikerült a tökéletes nagy nap és még csak menyaszörnnyé sem kellett válnia. Ennek titkáról csevegtünk és azt is elárulta nekem, miért pont szertartásvezető adta össze őket.

Imola, ha jól tudom, télen kezdted el szervezni az esküvőtöket. Mennyi ideig tartottak az előkészületek?

Igen, Gyuri 2016. november 15-én kérte meg a kezemet. Amikor este, hazaértem a munkából, a lakásban mindenhol gyertya és virágszirom fogadott. A nappaliba érve láttam, hogy egy videó megy a háttérben a közös képeinkkel. Az utolsó képen ez állt: "Már csak egy kérdésem maradt". Erre a kérdésre boldogan mondtam igent. Ezek után elég gyorsan a tettek mezejére léptünk. December 2-án megnéztük a helyszínt, egy a Pilisben található Pihenőparkot, amibe első látásra beleszerettünk, ezért még aznap lefoglalóztuk. Valahogy minden sikerült és a maga idejében történt. A ruhát például közvetlen karácsony előtt sikerült még kiválasztanom, amikor is az egyik ruhaszalon kiírta, hogy azon a héten szerdán minden ruhát 50%-kal olcsóbban árusítanak. Mivel aznap pont szabadnapom volt, gyorsan leszerveztem barátnőimmel és édesanyámmal, akiket szerettem volna, hogy velem legyenek a kiválasztáskor, majd időpontot kértem. Megvolt az elképzelésem, hogy milyen ruhát szeretnék, igy természetesen hamar rátaláltam az elképzeléseimnek megfelelőre. Felpróbáltam és azt éreztem, amiről már hallottam. Tudtam, ha megtalálom, akkor érezni fogom. Elsírtam magam.

Nekem úgy tűnik, hogy rendszerezetten, céltudatosan haladtál előre a kivitelezésben. Te egyedül irányítottad a folyamatokat vagy igénybe vetted szakemberek segítségét? 

A folyamatokat én irányítottam, konkrét elképzelésem volt minden téren. Szerencsére a férjemmel mindenben egyezik az ízlésünk, így nem voltak kétségeim, nem volt kérdőjel vagy lemondás egyikünk részéről sem. Nem kértem segítséget, én intéztem mindent, de kikértem a férjem véleményét is. Ugyanazt akartuk, őt pedig büszkeséggel töltötte el, hogy milyen szépen rendezem az esküvő körüli teendőket.

Egy jól sikerült esküvőhöz hozzá tartozik a megfelelő szolgáltatók kiválasztása. Te kikre építetted fel a nagy napot?

Mint a tervezés minden fázisában, ebben az értelemben is megtaláltuk a megfelelő zenekart, a fotóst, a videóst és a vőfélyt, akiről tudtam, hogy több mint 800 esküvőt bonyolított már le, őt szerettem volna mindenképp. Eltelt 2-3 hét, de nem hívtam fel. Majd láttam egy kiírást tőle, hogy  a július 29-e felszabadult. Nem hittem a szememnek, egyből tárcsáztam és sikerült. Ő lett a vőfélyünk, ami voltunk a 865. párja. Az ő munkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy minden zökkenőmentes legyen. Aztán ráleltünk a megfelelő cukrászra, virágosra, dekoratőrre. Decemberben lefoglaltunk minden fontos szolgáltatót, és az elkövetkező 3 hónapban semmivel sem foglalkoztunk.

Áprilisban elkezdtem intézni  a meghívókat, a kicsi koszorúslányok ruháját, kosarát, a szirmokat, a további kiegészítőket.

Megterveztem az ültetési rendet, a menüt és az itallapot, a pálinkás üvegekre  címkét, az irányító táblákat és más szövegeket..

Közben elmentünk karikagyűrűt nézni, aznap azt nem találtunk, de sikerült összeállítani a férjem teljes öltözékét, ami annyira tökéletes volt, hogy én már a boltban megkönnyeztem. A menyecske ruhánál ugyanolyan pontosan tudtam, mit szeretnék, mint a menyasszonyi ruhánál és egyből megtaláltam azt is a cipőkkel együtt.

Folyamatosan rendeltem és készíttetem a szülőköszöntő ajándékokat. A násznépre is gondoltam, nekik legyezőket szántunk a meleg miatt, ami szerencsére egy kellemes meleg nyári nap volt, de kánikula nélkül. A gyerekeknek szinezőt és ceruzát raktam össze, és hasonló apró figyelmességekkel készültem.

Mivel mindent sikerült időben elintézni, lefoglalni, nem a kapkodásé volt a főszerep. Még milyen tippeket tudnál adni más menyasszonyoknak?

Én azt gondoltam régen, hogy a nagy napon én majd tipikus "Menyaszörny" leszek. Szinte láttam magam előtt, hogy majd mindenen felhúzom magam, stresszelni fogok és hogy nem tudok ellazulni. Egy tippet adnék, ne kezdjetek el már egy évvel előtte készülődni, ne izguljátok túl  a dolgokat, ne foglalkozzatok azzal, hogy esik- e az eső. Én arra gondoltam, hogy ha esni fog az eső, az sem fog érdekelni, mert én akkor is férjhez fogok menni, ahhoz, akivel nagyon szeretjük egymást. Az akkor is a mi napunk lesz.. Pozitív gondolkodású vagyok, így tényleg próbálom mindig mindennek a jó oldalát nézni.

A 2. részt holnap olvashatjátok. Addig is kövessetek Facebookon vagy látogassatok el honlapomra!