Folytatjuk a beszélgetés Imolával:

A szertartásvezetők jelenléte egyelőre meglehetősen új az esküvők piacán. Miért döntöttetek mégis szertartásvezető mellett?

Azt már kislánykorom óta tudtam, hogy én olyan esküvőt szeretnék, ahol a helyszínen a szabad ég alatt adnak majd össze minket, amelynek lesz anyakönyvi és egyházi része. Aki az esküvőnket lebonyolította, ő 12 évig anyakönyvvezetőként járt ki erre a helyszínre, de azon a nyáron elkezdett ott dolgozni, így már csak szertartásvezetőként tarthatott szertartást. Nagyon szimpatikus volt nekünk, ezért rögtön eldöntöttük, hogy őt szeretnénk. Tájékoztatott minket, hogy miután ez nem hivatalos szertartás, így előtte anyakönyvezető előtt 2 tanúval kell aláírni a hivatalos papírokat. Így is tettünk. Fantasztikus szertartást kaptunk, személyes volt, megható, jó hangulatú, teljesen visszaadta a szavaival mindazt, amik mi vagyunk. A násznépnek nagyon tetszett, hol sírtunk a meghatottságtól, hol nevettünk az általunk elküldött kis történetek hallatán.

Akadt olyan dolog, ami elhagyhatatlan volt számodra a szertartás keretein belül, amirol nem tudtál lemondani? Mire törekedtél, mi volt a mottód, az elképzelésed?

Azt szerettük volna, ha laza lenne az egész napunk, hogy önfeledten át tudjuk adni magunkat a pillanatnak. Ehhez egy olyan szertartás illett, amely jókedélyű, de ugyanakkor megható is. Minden elképzelésünket felülmúlta a szertartásvezetőnk, annyira emlékezetes és több mint tökéletes szertartást kaptunk tőle.

Mindig mondom a menyasszonyoknak, hogy ne azzal törődjenek, hogy a vendégek hogy érzik magukat, hanem hogy ők, azaz a pár felszabadultan tudjanak ünnepelni. Természetesen így is tovább foglalkoztatja őket az est sikeressége, ami érthető, hiszen életük nagy eseményéről van szó. Te kaptál visszajelzéseket a vendégektől? Mi tetszett nekik különösen?

Először is nagyon tetszett nekik a helyszín. Az erdőben volt egy hatalmas zöld terület, ahol a vendégeket el is tudtuk szállásolni, így még felszabadultabbak lehettek, hogy nem kellett még aznap haza utazniuk.

A dekoráció,  a szertartás, a torta, a vacsora, minden pozitív fogadtatásra talált. A lánykikérést, amit a szüleimnél tartottunk és amit egy kisebb vendégfogadással kötöttünk össze, szintén nagyon élvezték. Én éppen készülődtem, amikor a férjem megérkezett a rokonaival és a barátaival, majd kikért. A vendéglátás után együtt átmentünk a helyszínre, ahol a szertartást követően kezdetét vette a reggelig tartó mulatozás.

Imola, köszönöm szépen a vidám hangulatú beszélgetést és az ötleteket! Jó olyan embert kérdezni az esküvők világáról, akin látszik, hogy a nagy nap tényleg igazán különlegesen sikerült. További sok boldogságot kívánok nektek!

Kedves olvasók, ti pedig követhettek Facebookon, illetve látogassatok el honlapomra!