Még ugyan szépen süt a nap, de a reggeli hűvös egyértelműen figyelmeztet minket arra, hogy beköszöntött az ősz. Nincs is jobb ilyenkor, mint nosztalgiázni egy kicsit a nyári fényképek láttán. Júliusban Csilla és Marci esküvőjén lehettem a szertartásvezető.

Csillát és családját gyermekkora óta ismerem, ezért az első megbeszélésünkre otthonukban fogadtak még tavaly. Marcit rögtön a szívembe zártam, egy kedves, udvarias fiatalembert ismerhettem meg. Habár mindketten meglehetősen fiatalok, kapcsolatukon egyfajta érettség látszik. A pár külön kérése az volt az esküvőt tekintve, hogy néhány hagyománnyal szakítsunk. Például a menyasszonyi ruha nem fehér, hanem kék volt.

Csillát édesapja és nevelőapja kísérte vőlegényéhez, a szertartás pedig a szabadban, a Hármashatár- hegyen volt. Nagyon szeretem ezt a helyszínt, több ízben nyílt már lehetőségem arra, hogy ottani esküvőn részt vegyek, minden tekintetben különleges hely.

Csillának és Marcinak a részletekről elég pontos elképzeléseik voltak, ezért aktívan közreműködtek az előkészületekben. Ők a fröccsöntést választották, s természetesen nem maradhatott el a szülőköszöntő sem. A pár ragaszkodott ahhoz, hogy saját maguk írhassák meg a fogadalmakat, amiket ő maguk osztottak meg egymással, illetve a násznéppel. Kifejezetten eredeti gondolataik jókedvre derítettek mindenkit.

Csilla és Marci egy különleges napot álmodtak meg. Több találkozásunk alatt kibontakoztak a részletek és úgy érzem, ötleteiket híven visszatükrözte a szertartás is. Sok boldogságot kívánok nektek!