Tudom, hogy már a csapból is Harry és Meghan esküvője folyik, de mivel én szintén nagyon vártam az év esküvőjét, beszámolnék néhány részletről, ami nekem különösen tetszett. 

Nem vagyok sem Anglia, sem herceg- rajongó, mégis Harry és Meghan története valahogy megfogott, talán még jobban, mint William és Kate kapcsolata. 

Egy- két pillanatot különösen meghatónak éreztem. William és Harry személyében két teljesen normális fiatalembert láthattunk, két testvért az oltár előtt, idegeskedve, várakozással teli, az idősebb támogatja a kisebbet. Talán melankólikusan is, hiszen édesanyjuk, akinek emlékét oly szépen sikerült megőrizniük, nem vehetett részt a nagy napon, bár mindent megtettek annak érdekében, hogy jelenléte áthathassa a ceremóniát. Szinte beleszőtték, itt- ott apró jelekkel adták tudomásunkra, velük van, hiszen a szívükben hordják. A fehér rózsák a bejáratnál, amik szinte lugasként értek össze a belépők feje felett, a kék gyűrű, amit Meghan viselt...

Megindító volt látni Meghan édesanyjának örömkönnyeit. Minden gyermekét egyedül nevelő nő azonosulni tudni vele: Felneveltem. Révbe ért. És kivétel nélkül minden egyes szülő ezt kívánja gyermekének. 

Személy szerint nagyon örültem, hogy Meghan minden percben önmagát képviselte. A ruhájával, ami egyszerűnek, ugyanakkor elegánsnak hatott. Ahogyan sugárzott a boldogságtól, szerintem kifejezetten bájos volt. És a Gospell- kórus, akik tényleg gyönyörűen énekeltek. Méltón tudta viselni a tiara-t is, ami évtizedeken keresztül a királynő családjának birtokában volt. Igazán fejedelmi külsőt biztosított egy olyan lánynak, aki nem próbálta túljátszani a hercegnőt, azzá vált. 

http://www.radioitalia.it/notizie-curiosita/generica/curiosita/17203_tutto_ma_proprio_tutto_sul_royal_wedding_di_harry_e_meghan.php?fbpage=1