A kétnyelvű szertartások szövegének megalkotása nem könnyű feladat, hiszen számos feltételnek kell megfelelnünk. Két lehetőség nyílik ilyen jellegű ceremóniák lebonyolítására. Munkánkat segítheti egy tolmács, aki a teljes szöveget vagy valamilyen megállapodásnak megfelelően csak bizonyos részét lefordítja. Vagy pedig egy kétnyelvű szertartásvezető vezényeli le a nagy nap eseményeit.

Ez utóbbi esetében igen lényeges, hogy megtaláljuk az egyensúlyt. A szertartás ugyanis elveszítené a ritmusát, ha a szertartásvezető minden saját mondatát lefordítaná. A szövegnek könnyednek kell maradnia, a ceremóniának folynia kell. Ezért célszerű egy nyelvet kiválasztani, ami dominál, s melyet a vendégek nagy része megért. Ahhoz, hogy senki se érezze magát kirekesztve, fontos azonban, hogy ügyesen variáljuk a két nyelvet és a két kultúrát, mely egybefonódik. Kiemelném az intenzív kommunikációt a jegyespárral, hiszen ők ismerik leginkább meghívottjaikat és családtagjaikat. Mi az, amit mindenkinek értenie kell, mi az, amiben inkább a hangulat érzékelése- érzékeltetése játssza a főszerepet. Egy megnyerő, közkedvelt gesztus, hogy a házastársi esküt a vőlegény és a menyasszony a saját nyelvén mondja el. Valljuk be, ez az esküvő központi eleme, ezért ennek mindenképpen mindkét nyelven el kell hangoznia, így viszont a pillanat varázsa nem törik meg. Ez utóbbi nem alábecsülendő, mert a szertartás egyik legmeghatóbb jelenetéről van szó.

Nem tagadom, a kétnyelvű esküvők kihívásnak számítanak, ami az ügyességet és a nyelvekkel való zsonglőrködést illeti, viszont szerintem egy gyönyörű feladat és élmény. Nagyon szeretem látni, amint két kultúra egybefonódik.