Sokan Mexikót a végtelen tengerrel, a csodás strandokkal, egzotikus világgal azonosítják. Mind emellett Mexikó egy kultúrákban igen gazdag ország. Mai interjúalanyom egy mexikói hölgy, aki húsz évvel ezelőtt úgy döntött, egy magyar férfival köti össze az életét. Beszélgettünk az esküvőről és a különböző hagyományokról.

Egy nő és egy férfi a világ két távoli pontjáról 1998-ban Mexikóvárosban kimondta a boldogító igent. Magától értetődő volt, hogy Mexikóban és nem Magyarországon esküdtök? Ha igen, miért alakult ez így? 

Igen, rögtön úgy alakult a terv, hogy Mexikóvárosban lesz az esküvő. Csak polgári szertartás volt, egyházit nem tartottunk. A férjem családja sajnos nem tudott eljönni, anyósomnak pedig kifejezetten nem ajánlották az utazást magas vérnyomása miatt, mert Mexikóváros 2200 méterrel fekszik a tenger felett. Én választottam a helyet, én szerveztem meg a részleteket, mert a férjem Magyarországon tartózkodott. Az anyakönyvvezető ugyanabban az étteremben esketett meg minket, ahol utána a lakodalom megrendezésre került.

Amikor Magyarországra költöztetek, megünnepeltétek férjed családjával is a házasságot?

Igen, nem sokkal a szertartás után végleg Magyarországon telepedtünk le és egy kisebb vacsorát szerveztünk a rokonokkal.

 Én úgy vélem, hogy a különböző kultúrák gazdagítanak minket. A ti esküvőtökben megjelentek mind a mexikói, mind a magyar hagyományok? Milyen részletekre figyeltél oda?

A magyar barátnőm azt tanácsolta, hogy a menyasszonyi ruha mellett használjak egy másik ruhát is, azaz a menyecskeruhát. Egy magyaros ruhát választottam, amit ő adott kölcsön. Ez volt az est meglepetése, senki nem tudta, mit tervezünk. Aztán a meghívott, ott élő magyarokkal táncoltunk is, ahogyan a magyarok szoktak.

Mexikóban is rengeteg esküvői hagyomány létezik. Tudnál nekünk mesélni erről egy kicsit?

Az esküvők nagyon különbözőek lehetnek attól függően, hogy városban vagy falun tartják-e őket, valamint nyilván közrejátszik a költségvetés is. A mi esküvőnk kicsi volt, kevés vendéggel, de így sem maradhattak el a finom ételek és persze a tánc. Vannak táncos játékok, mint például a “Vibora de la mar”, amikor a vőlegény és a menyasszony egy széken állnak. Tradícionális elem még a csokordobás és férfiak esetében a harisnyakötő- dobás.

Igaz, hogy az alapértékek ugyanazok, mégis eltérő országból származó embereknek nem könnyű harmóniát találni a házaséletben. Úgy gondolom, ehhez kitartó munka kell. Ti immár húsz éve vagytok együtt. Tudsz valamilyen tanácsot adni azoknak, akik még a nagy nap előtt állnak?

Természetesen nem minden csak öröm és vidámság, ezzel tisztában kell lenni. Bizony lehetnek hullámvölgyek. És azt, hogy a szokásaink különböznek, néha nehéz egyeztetni, de meg kell találni az egyensúlyt. Ha nem is sikerül teljesen beilleszkedni a fogadó kultúrába, lényeges, hogy tiszteljük azt. Ugyanez vonatkozik a gyerekekre, érdemes úgy nevelni őket, hogy megértsék, ez a kettőség gazdagítja oket és több lehetőséget nyit meg számukra.

Köszönöm szépen a beszélgetést és további boldog éveket kívánok nektek!

Kövessetek Facebookon is!